Tényleg jól mulattunk! És még egy: akármikor is megyünk a Tomihoz, mindig menjünk legalább csak pár órára kirándulni.

[kata]

Túl azon, hogy vonattal utazni egyesek szerint szórakoztató, és érdekes dolog (Japánban talán igen, de nem itthon), és túl azon, hogy ezen nem vitatkozunk (vagy mégis?), azt mindenképpen el kell ismerni, hogy ha IC-t fog magának az ember, akkor hamarabb odaér, mint gépkocsival, legfőképp úgy, hogy vonatozva nem is lehet bemenni a Cora/Tesco/Metro kaptárak egyikébe sem, ahol minimum egy óra szokott elmenni, és ment el ezen alkalommal is, természetesen.

Elvileg a Molnár család előjoga az egész gépjárművet megtöltő óriás-bevásárlás intézése (többünk szerint ezt a tevékenységet ők még élvezik is valamiért, ha másért nem, hát azért, mert aztán lehet mártírkodni vele ;-), de hát most ugye nem jöttek, így kénytelenek voltunk, és akkor már hosszasan a bortartóknál, és még tovább a gigantikus sajtpultnál (azt hittem, hogy mondjuk egy Szega sajtboltot nem lehet felülmúlni a kínálat mennyiségét tekintve, de el kellett ismernem tévedésemet, mert a Cora olyan hosszú pulttal rendelkezik, hogy mire a végére ér az ember, teljesen elfelejti, hogy mit is nézett ki az elején), amely eltöltött időnek aztán a pénztárnál tisztán kristályosodik ki az eredménye: 32.000 HUF a követelt összeg, mocskos idegenszívű kapitalisták.