Borsóval üldögélünk délelőtt a tevés játszótér padján, szilvát eszünk, nézelődünk, majd egyszercsak:

Borsó: Nézd, zsiráejü! - és mutat valahova.
Én: Mi?
Borsó: Zsiráejü!
Én: Nem értem. Mi? Zsiráftetű? Zsírosnedű? Mi? - mizek bután.
Borsó: Zsiráffejű! - mondja mostmár tisztán artikulálva.

Végre észreveszem - így hogy a szót megfejtettük -, hogy mutat valakire. Az álldogáló szülők között egy GYES-es apukára, aki - látnod kellett volna -, tényleg kurvára zsiráffejű volt!!! A feje formátuma, arányai, de még a haja is zsiráfszerű volt!!! Egy zsiráffejű ember, tényleg.

kata | 2004.09.10.