koomam.hu ~ Téma megtekintése - beszámoló - Hétvége Tomzinál, Pécsett (2005.10.14-16.)

Hozzászólások: 26

http://www.koomam.hu/utazgat/egyeb/051014_pecs/index.html

Hozzászólások: 117

Hozzászólások: 173

Nos egygszer mindenkorra tisztázzuk: az Elefánty Zoltán újkeletű, közkedvelt beceneve PÁNCSÓ.
Nem Pancsó, Pandzsó, Puncó stb.
Egyébként Szofi a szívemból szólt, bár van pár dolog kiegészítésképpen:
a hely neve, ahol estebédeltünk: Áfium. Forradalmi módon javasoltuk, hogy oda menjünk, ne a Tomzi által -mondjuk ki- méltatlanul favorizált Flóriánba, a hegyi éttermekben nem volt hely, egyszóval visszatértünk az ősi pécsi alaphelyhez, az Áfiumhoz. Ami - mint hangulatban, mint konyhában, zenében, stb. - valóban remek volt.
És most odajárjunk, egy kicsit, jó?

És majdnem elmentünk a Petákékhoz is. Ezt én találtam ki, és mindenki rábólintott, de szokás szerint elbasztuk az időt, és vasárnap este ha még oda is megyünk, éjjel egyre értünk v olna haza.
Legközelebb. De akkor nem menekültök!

Meg amikor az almát saraboltuk, lábunk közé vett vajdlingokkal, akkor a Tamás nagyon viccesen úgy viselkedett mint egy hortysta katonatiszt, csak a bikacsök hiányzott a csizmaszárból... Tényleg jól mulattunk!

És még egy. Akármikor is megyünk a Tomihoz, mindig menjünk legalább csak pár órára kirándulni.

Hozzászólások: 115

Mit gondoltál Katám, a pálinka csak úgy terem? Meg kell dógozni érte... Smile

Hozzászólások: 667

Hozzászólások: 667

Túl azon, hogy vonattal utazni egyesek szerint szórakoztató, és érdekes dolog (Japánban talán igen, de nem itthon), és túl azon, hogy ezen nem vitatkozunk (vagy mégis?), azt mindenképpen el kell ismerni, hogy ha IC-t fog magának az ember, akkor hamarabb odaér, mint gépkocsival, legfõképp úgy, hogy vonatozva nem is lehet bemenni a Cora/Tesco/Metro kaptárak egyikébe sem, ahol minimum egy óra szokott elmenni, és ment el ezen alkalommal is, természetesen.

Elvileg a Molnár család elõjoga az egész gépjármûvet megtöltõ óriás-bevásárlás intézése (többünk szerint ezt a tevékenységet õk még élvezik is valamiért, ha másért nem, hát azért, mert aztán lehet mártírkodni vele ;-), de hát most ugye nem jöttek, így kénytelenek voltunk, és akkor már hosszasan a bortartóknál, és még tovább a gigantikus sajtpultnál (azt hittem, hogy mondjuk egy Szega sajtboltot nem lehet felülmúlni a kínálat mennyiségét tekintve, de el kellett ismernem tévedésemet, mert a Cora olyan hosszú pulttal rendelkezik, hogy mire a végére ér az ember, teljesen elfelejti, hogy mit is nézett ki az elején), amely eltöltött idõnek aztán a pénztárnál tisztán kristályosodik ki az eredménye: 32.000 HUF a követelt összeg, mocskos idegenszívû kapitalisták.

Megérkezve, és kipakolva azonnal vigasztal minket a sajt, friss kenyér és bor zseniális kombinácója, tehát nem haragszunk senkire (végül is a pénz legértelmesebb felhasználási formája az, ha táplálékra költjük, azon belül is a delikátum kategóriába célozva persze).

A Szofi által említett könnyû reggeli nem mindenkinek sikerült mert a nap során a Fáni többször is felsírt, az ellenkezõjét kárhoztatva testi problémái miatt. Persze aki reggel egy órát fut, az ne csodálkozzon, ha kurva éhes lesz, és állati módra bezebál, majd meg szembesülni kénytelen a következményekkel.

A kirándulás semmi különös elemet nem tartalmazott, de nem is kell neki, mert õszi erdõben lenni az már önmagában is zseniális dolog, és aki ezt nem szereti, az nem normális, amit nem tolerálunk, tehát jobb, ha eltitkolja, és úgy csinál, mintha lenyûgözné minden egyes színes falevél, sáros termés, mert csigarágta gombafej.

Az Áfium valóban kiváló volt (akár szükséges ezt még megerõsítenem, akár felesleges), senki nem panaszkodott, és az kiemelkedõen zseniális, hogy spenótot is lehet kapni, ráadásul olyan kivitelezésben, hogy még a Borsó is hajlandó volt enni belõle.

Nagyon fontos kiegészítésem a Szofi soraihoz: a Perudo meccset is én nyertem, nem csak a Scrabble összecsapást. Ettõl még lehetnék rossz ember is, de nem vagyok, vagy nem ettõl (vagy nem tudok róla, hogy ettõl).

És egy kevésbé fontos modifikáció: a hûtõszekrény ajtajának megfordítását nem én kezdeményeztem, bár magam is jóideje csodáltam az érvényben lévõ megoldást, amely teljesen virsliujjú emberek számára lehetetlenné teszi a behatolást (de azok persze ne is akarjanak semmit a hûtõbõl, menjenek inkább zsírleszívásra). Talán illene magamra vállalni a forradalom kirobbantását, de egyrészt a Fáni ezt már korábban felvetette a Tamásnak (igaz, erdeménytelenül), másrészt most pedig a Johanna volt (tehát láthatóan nem vállalom magamra, de arra gondolok, hogy ez esetleg úgy is felfogható, mint egy hõsi tett elorzása, amit meg nem illik, tehát a Johanna volt), aki ott szörnyülködött a dolgon, és ez indította el bennem, hogy na, mivel éppen nincs itthon a Tomzi, próbáljuk meg, legfeljebb visszacsináljuk, ha elakadunk menetközben, és nem lesz észrevéve semmi. El is akadtunk persze, mert nem találtuk meg az optimális szerszámokat, és bár küzdöttünk keményen, fogyott az idõ, mi pedig úgy akartuk a megvalósítást, hogy nem szólunk róla, csak nézzük majd csendesen, ahogy a Tamás kaparászik a megszokott oldalon, és egyszerûen nem érti, azt kell gondolnia, hogy megbolondult (mint az Amelie csodálatos élete címû filmben a gonosz zöldséges), de végül megmentjük õt, mert szeretjük, vagymi. Ez ugye nem jött be, és visszatértünk a kiindulási pontra, majd a gazda hazaérkezése után õt magát vettük rá, hogy adja elõ a csavarhúzókat, és oldjuk meg a helyzetet. Érdekes módon csak egy picit ellenkezett (talán még azt sem?), sõt komoly részt vállalt a cselekménybõl. Szerintem ennek a Johanna jelenléte volt az oka, és egyébként elhajtott volna minket a vérbe, hogy menjünk szerelni a saját lakásunkba :-)